Könyvmolyképző Kiadó Kft, 2012. április
Sorozat: Napernyős protektorátus 1.
Egyéb: A könyv
moly lapja.
~ 1. fejezet - 10. oldal
Alexia szakkönyveiben a vámpír életciklusának végét „lélekválásnak” nevezték, ő viszont úgy ítélte meg, hogy a jelenség döbbenetesen hasonlít a szakszerűtlenül elkészített felfújtak sorsához, így ott helyben a „Nagy Összeesés” nevet adta neki.
~ 1. fejezet - 13. oldal
– Miss Tarabotti, mondja csak, miként lehet, hogy valahányszor könyvtárban kell intézkednem, maga mindig nyakig benne van az ügyben? – kérdezte szigorúan.
Alexia olyan pillantást vetett a grófra, amelytől bármely szobanövény azonnal elhervadt volna…
~ 1. fejezet - 19. oldal
Alexia egyébiránt már hatéves kora óta tudta, hogy természeten kívüli. (…) Valós személy volt, ez nem vitás, és a szíve is képes volt az érzelemre, csak egyszerűen hiányzott a lelke. (…) később pedig rengeteg ókori görög filozófiai művet olvasott az értelemről, a logikáról és az etikáról. Úgy okoskodott, hogy ha nincs lelke, akkor híján van az erkölcsnek is, legjobb tehát külső forrásból építkeznie. Édesanyja kékharisnyának gondolta őt, ami Loontwill asszonynál bőven kimerítette a lélektelenség tényállását.
~ 1. fejezet - 25. oldal
– Úgy kezelnek, mintha gyerek lennék. Arra még nem gondoltak, hogy hasznomat is vehetnék?
Lord Maccon felhorkant.
– Úgy érti, szívesebben keverné bajba saját magát ahelyett, hogy folyton minket ugráltat?
~ 2. fejezet - 40. oldal
Ivy ájulást színlelt, Alexia a karjánál fogva tartotta meg.
– Ne játszd meg magad! – utasította rendre barátnőjét. – Egyetlen fontos ember sincs a közelben, hogy elkapjon.
Ivy gyorsan magához is tért…
~ 2. fejezet - 60. oldal
Csillagom, a vámpír olyan, mint a jól nevelt úrihölgy: sosem árulja el a korát.
~ 3. fejezet - 74. oldal
– Mondja, miért olyan nehéz magával mindig? – kérdezte Lord Maccon elkeseredve, mire Alexia elvigyorodott.
– Talán mert nincs lelkem? – vetette fel.
– Józan esze, az nincs – javította ki a gróf.
~ 5. fejezet - 126. oldal
Miss Hisselpenny az Alexia apjának könyvtárában található könyvek jó részét túl szégyenletesnek találta ahhoz, hogy el is olvassa. Valahányszor Miss Tarabotti megemlítette az apja könyveit, Ivy befogta a fülét és dudorászni kezdett magában, azonban véletlenül sem olyan hangosan, hogy netán ne halljon meg valamit.
~ 7. fejezet - 178. oldal
– (…) figyelmeztetném, hogy a falkák törvényei gyakran meglehetősen durvák, és nem egy olyan törékeny hölgy fülének valók, mint Miss Hisselpenny.
Alexia ránevetett.
– Nem úgy, mint az én fülemnek? – kérdezte, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy zavarba hozza a férft. Azonban a professzorral hiába próbálkozott.
– Drága Miss Tarabotti, ön igazán rezisztens.
~ 8. fejezet - 196. oldal
Nem akarok meghalni, gondolta. Még nem is kiabáltam Lord Macconnal a legutóbbi faragatlan viselkedése miatt!
~ 8. fejezet - 201. oldal
– Az ön családja kissé, szóval… – megállt, kereste a megfelelő szót, aztán inkább kitalált hirtelen – izgágatottféle, nem?
Alexia sötét szeme csak úgy csillogott.
– Észrevette hát? Most képzelje el, milyen lehet mindig velük élni.
– Inkább mégsem, köszönöm. Habár ez kétségkívül sokat elárul az ön jellemének erősségeiről.
~ 9. fejezet - 214. oldal
(…) még mindig felkérheti az érintett úriembert, hogy tegye nevelt lányával azt, amit a tisztesség megkövetel – no de ki venné magához Alexiát egy életre? Ez nagyobb átok lehet, mint farkasembernek lenni.
~ 13. fejezet - 317. oldal
(…) kétségbeesetten megcsókolta, fogak, nyelvek, minden. Úgy falta Alexia száját, mintha nélküle elpusztulna; elviselhetetlenül érzéki volt, még annál is kínzóbb, mint amikor valaki engedi, hogy kivillanjon a bokája.
~ 14. fejezet - 336. oldal
A királynő, már amennyire egy királynő ilyet tesz, kényelembe helyezkedett a széken, vagyis leeresztette a vállát.
